Hol is kezdjem? Illették már nagy szavakkal a MGS4-et, és minden részletéről csak felsőfokban lehet beszélni, de én csalódtam(de csak egy kicsit). A grafika pazar, csak pont Snake lóg ki a sorból. Egy öreg karaktert a legnehezebb ábrázolni, az apró ráncokat, a bőrt, a hajat. Így kicsit természetellenesen nézni Liquid és Snake is(szerintem). Amúgy brutálisan ki vannak dolgozva a karakterek, legjobban szerintem Naomi-t dolgozták ki, ő áll a legtöbb poligonból a nagy tüdeje miatt:D
Az átvezetők hozzák a megszokott profi színvonalat, az én kedvencem az volt, mikor Meryl-ék megpróbálják lekapcsolni Liquidet a folyón. Komolyan mondom, hogy render szintű volt, sőt néha még a valóságtól sem lehetett volna megkülönböztetni. Ekkor esett le az állam(először).
Sajnos a játékmenetet rendesen széttördeli a sok töltés és installálás.
Pozitív dolog, hogy rengeteg interaktív dolgot csempésztek bele. Az iPod-on történő zenehallgatástól kezdve, a FaceCamo "arcain" át, a Ring of Threat-ig.
A hangulatról egyszóval, nyomasztó. Olyan mintha a 3. rész utolsó percei órákig tartanának, és ez sok volt. De tele volt olyan pillanatokkal is, mikor kirázott a hideg. Fantasztikus lett ez a játék, de sajnos kicsit az volt az érzésem mintha egy menetrendet "olvasnék", mindennek megvolt a helye és ideje. Az előző rész maga volt a nagybetűs dráma, melynek utolsó perceiben megállt forogni a világ.
Rengeteg dolgot kaptam ettől a játéktól, sokmindent tanultam belőle. És gazdagabb lettem a tökéletes tükörtojás titkával is:) De az örök kedvenc a Snake Eater marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése